1. |
Postaláda
02:38
|
|||
|
POSTALÁDA
Egy éjjel ismerős környéken jártam
engedtem az őszinte nosztalgiának.
most érzem örökre beégett a kapukód
hát bemegyek, kulcs, négy nulla kilenc nyolc.
Dohos lépcsőház, ú de szép emlékek
miért voltam gyáva harcolni érte?
most az is úgy arcon csap így két év után
még ki vagyok írva a postaládáján.
|
||||
2. |
Unom már
03:59
|
|||
|
UNOM MÁR
Miért nem múlik el
Az az esőcseppnyi forróság a szívemben
Ami mindig Hozzád húz
Pedig újra kitavaszodott, és Te minden este máshoz bújsz
Történjen hát valami már
Mert csak úszik a dinnyehéj és inkább az fáj
A mindennapok Nélküled és mégis minden percben Veled
Ez már őrület! Ideje, hogy útnak eresszelek
Unok már folyton, csak folyton Rád gondolni, unom már
Unom, hogy mindig csak átutazóban jössz Hozzám
Unom már várni, hogy visszatalálsz
Unom hazudni, hogy rám vágysz
Unom már...
Szakadjon rám az ég
Az majd észhez térít és kijózanít
Az eső mossa el az álmomat
Eressze szélnek a vágyakat
Már tudom jól, ez rég csak rólam szól
Szépen szárad fel
Az az esőcseppnyi forróság a szívemben
Így múlik a Hozzád fűzött utolsó reményem
S ezt jó hosszan még kiélvezem, pedig…
|
||||
3. |
Nincs baj
01:46
|
|||
|
NINCS BAJ
Nincs baj...
Csak harminckét év elszelelt,
s havi kétszáz sose telt.
Az ám, Hazám! akkor én lazán
gyújtok egy cigit, ne várj rám.
Most bölcsességből felejtek
ma bort iszom, holnap nem lesz.
az ám, ha már sose volt hazám,
de van tesóm és anyám, apám.
Nincs baj,
mert addig még biztos élek-
páholy, pótszék az mindegy-
míg nem látok valami durvát,
függöny mögűl vad orgiát.
Vagy, ahogy fejek hullanak a porba
ó miért születtem ilyen korba?
De nincs baj, mert ugye még élek
és addig bármi megtörténhet.
|
||||
4. |
Tejfehér
03:09
|
|||
|
TEJFEHÉR
Tegnap még full komolyba’
Ígérted a holnapunkat
Ma meg arcon csapva
Nézek önmagamra
Azóta fel-alá kelek
Minden zajban rád ismerek
És csak tűnődöm
Hogy miért nem kellek neked
A napszakok így lettek
Örvénylő fázisok
Váltogatják egymást
Sűrűn a hangulatok
Jól vigyázz, mit kívánsz
Én is csak annyit kértem
Hogy a szívem
Valakiért reszkessen
Rád is már csak tejfehér köd ül
Találkozni Veled nem lesz egyszerű
Várom napját annak, mikor fény derül
Miért járom az utam még mindig egyedül
Jobb lenne párban
Mint karöltve a bánattal
De a bánat is szép
Arca folyvást változik
Nem rémít már az ittléte
Csak ne maradna örökre
Éberséget hozzon
A zavarom helyére
|
||||
5. |
Álmomban
03:42
|
|||
|
ÁLMOMBAN
Távolodó
Száraz kóró
Nosztalgia lengi körül az elalvót
Véletlenek
Tudom nincsenek
Tudattalan álmomban tudatra ébredek
Álmomban virág leszek
Lassan felcseperedek
Jöttödre színekkel, illattal kedveskedek
Vegyél magadhoz
Az ingzsebben meglapulok
Szíved felett
Másnapra elszáradok
Vagy tán felhő leszek
Szertefoszlok, ha rossz a kedved
Vagy félhold leszek, lámpásod sötét, zord éjjelen
Most én leszek az
Felbujtó, akit nem akarsz
De lásd meg, minden saját ellentettjéből fakad
Vegyél magadhoz
Elkísérlek hosszú utadon
Szíved felett
Tarts míg erőd el nem fogy
|
||||
6. |
||||
|
TÚL GYORS NEKEM EZ A VILÁG
Honnét tudjam mégis hová,
de úgy elrohant ez a világ.
kerestem rajta a fogást,
nem volt, mormolok egy fohászt.
Több csendet, kevesebb magányt!
Jaj, de gyorsan jön a halál!
Műbalhé, jó adag hiszti,
hiszen félig sem égett még a cigim.
Szívszerelmem, mégis hol vagy?
Tán nézed the is a teliholdat
Azt súgja engedjek el mindent,
lassan úgyis mennem kell innen.
De mit tudjam én mégis hová
csak lépnék, itt nem bírom a morált.
Otthonos, de akkor is egy börtön,
és még csak embert sem kellett hozzá ölnöm,
Túl gyors nekem ez a világ,
mégis lassan jön a halál
Várok még egy kisebb fajta csodát...
|
||||
7. |
Kispolgár, ébredj!
04:01
|
|||
|
KISPOLGÁR, ÉBREDJ!
A szív dobban, az ész ragyog,
de hol van az ember?
A képletből mindegy már,
hogy melyiket vették el
Ha pénzt adnának helyette,
neked akkor lesz dolgod,
Ha aranyad van, zaciba vágod,
vegyél sót, jódot.
Bunkerre cserélhetnéd
a hétvégi házad
Építs magas kerítést,
menjen bele áram
Bunkerre cserélhetnéd
Nosztalgiázgass majd ott
a szép tegnapról
mikor nem lógott senki
a lámpavasról
Légy erős, de maradj gyáva
a hősök fia lánya, itt mindig árva
Nem keresed a bajt, ne aggódj- ő majd téged
megtalál pont, amikor a legszebb álmod éled
Kispolgár ébredj!
Elmúltak a békeévek!
Ha túlélted a sortüzet
te szegéy pára,
Polgártárs-lovasrendőr
vágtat majd utánad.
Gondold át jól előtte,
mire vagy képes,
mert a szikkadt föld
könnyebben felissza a véred.
Légy erős, de maradj gyáva
a hősök fia lánya, itt mindig árva
Nem keresed a bajt, ne aggódj- ő majd téged
megtalál pont, amikor a legszebb álmod éled
Kispolgár ébredj!
Elmúltak a békeévek!
A szíved megdobban még,
de helyetted már gépek
pörgetik a cash-flow-t
bazdmeg! hol a luddita-éned?
Látom, ahogyan számolsz vissza
csendben, magadban
sziszegve se szolgálsz
aljas, nyomorító hatalmakat
|
||||
Muzsik és Volkova Budapest, Hungary
Muzsik és Volkova vagyunk, tesók, Záhonyból és greengrasst játszunk.
If you like Muzsik és Volkova, you may also like:
if no one else cares, why should I care?
by Good Good Blood
Pairing lo-fi indie rock with silvery folk instrumentation, the self-described "bedroom pop wizard" casts a cozy, poignant spell.
go to album
This project from the Spanish indie-pop singer explores nostalgia and joy.
go to album
The In-Between
by Dolly Valentine
Beautiful ballads wreathed with mist, “The In-Between” boasts gentle melodies and rich Americana arrangements.
go to album
Between The Blades
by Libby Rodenbough
Libby Rodenbough brings a warm, intimate touch to traditional country-folk songwriting on her latest LP.
go to album
This debut from the Canadian indie artist features pop, folk, and country influences.
go to album
Callahan’s latest both comforts and unnerves.
go to album
Delicate and personal folk-pop from Castle Theater: honest observations and reflections presented as thoughtful, well-written miniatures.
go to album
